KORN: Issues (1999. november 15.)

Hú, nem is tudom, hogyan kezdjem...Végre itt van! Végre a kezemben tarthatom a régen várt CD-t! Féltem, hogy hátha csalódást okoz - mert általában minden új albumnál felmerül bennem ez a gondolat - de szerencsére nem így lett! Sőt!

Legelőször két és fél évvel ezelőtt olvastam a bandáról. Már akkor felkeltette a kíváncsiságomat a dolog, mert mindig azon ment a vita, hogy melyik stílushoz áll a legközelebb a zenéjük. Bevallom, élveztem, hogy mindenki találgat és senki nem tudja pontosan, hogy milyen zene is ez. De az élvezetbe egy kis ideg is került, mert ugyan az odáig rendben van, hogy nem tudják besorolni sehová, de sehol nem is találkoztam a bandával ez előtt, így jómagam sem tudtam meggyőződni arról, hogy megéri-e a fáradságot! Aztán meglett. Az első album teljesen bejött (KORN – 1994.)! Azóta is rendszeres látogatója a CD lejátszómnak, és idővel társai is lettek, nevezetesen a Life is Peachy (1996.) és a Follow the Leader (1998.). És most az Issues.

Ha egy szóval kellene jellemeznem az új anyagot, akkor azt mondanám rá, hogy nyomasztó. Nagyon is. Annyira sötét és lehangoló lett a srácok új alkotása, hogy az ember az album vége felé már vágyat érez arra, hogy lekaparja a falat. Persze ez csak az első benyomás, de hát ehhez már hozzá vagyok szokva, mert a KORN eddig sem arról volt híres, hogy a kellemes élményeiket kürtöljék világgá. De aki Ball Tongue-szerű kirohanásokat és Faget-szerű dühös acsarkodásokat vár ettől az anyagtól, az lehet, hogy csalódni fog.

A KORN legénysége ugyanis tovább halad a Follow the Leader kijelölte úton. Megnyugodtak kissé. Jonathan Davis is lehiggadt valamelyest, de továbbra is beteges dolgokat művel. Fieldy basszusjátékát akkor is kihallod, ha nem akarod, remekül együttműködik Daviddel (dob), Head és Munky pedig újfent zseniális megoldásokkal kápráztat el minket. Az énektémák is fantasztikusak, Jon maximálisan kihasználja hangjának adottságait, hol üvölt, hol suttog, de gyönyörű dallamai is vannak (amiket néha gitáron talál ki, és nagyon jó, hogy meg tudja őket valósítani!). Ezen kívül most sem hagy minket skótduda nélkül elsorvadni, rögtön a kezdő Dead c. dalban letudja a dolgot. Varázslatos a dal, nagyon tetszik! Első pár hallás után is vannak már kedvenc dalaim, mint például a Trash - amiben Jonathan nagyon nagyot énekel -, aztán a Hey Daddy - aminek a hangulata nagyon ott van és megtudhatjuk belőle, hogy mi nélkül nem tud létezni a frontember -, a Wake Up - amely a bandatagoknak szól -, a Somebody Someone - amelyben kedvenc énekesünk azt kérdi, ki hajlandó segíteni neki - és még sorolhatnám. A lemez utolsó dala a Dirty, de ezúttal nincs keserű kiborulás, nincs sírás - szerencsére -, de azért Jon megmondja a magáét!

Annak ellenére, hogy milyen sötét a lemez, minden dal tartogat számunkra valami csodálatos dolgot, amit szerintem a KORN rajongók egyből fel fognak ismerni! Aki egy kicsit is fogékony az emberi lélek rezdüléseire, azt nem fogja hidegen hagyni az album!

Tudom, hogy megint nagy zavart fog kelteni az Issues, lesznek, akik elkezdik majd fikázni, mert szerintük nem metal anyagról van szó, lesznek, akiket meg fog találni, és vannak - mint én is - akik már alig várták, hogy a banda ismét felbukkanjon és nem törődnek azzal, hogy metal-e vagy sem, rongyosra fogják hallgatni kedvenc bandájuk újabb remekművét!

Jó lenne már egy koncert is, mert az tenné fel az i-re a pontot! Szóval zseniális az anyag, csak azt tudom tanácsolni, hogy hallgassátok meg, de ne csak egyszer, mert az ember úgy könnyen elsiklik a részletek felett. És mint azt egy nagyrabecsült ember is megmondta, Isten a részletekben lakozik!